Escape...

Reggel hangokra ébredtem fel.
-Nem lesz semmi baj!-nyugtattam a mellettem halkan zokogó Mimit.-Michael hamarosan itt lesz!
-És ha...mégsem?Mi lesz ha őt is bántják?Vagy ha megölik?
-Erre még csak ne is gondolj!Michael nem az a gyenge srác,tudod jól...ráadásul Luke,Calum és Ash is vele jön biztosan.
-Rendben.-szipogott még egy párat.
Igen,lehet,hogy csak álltatom magam.Lehet,hogy nem találnak meg és örökre ide leszünk bezárva.Miért kellett velünk történnie ennek?
Fél óra múlva kicsapódott az ajtó és Mr.Ryder csatlósai jöttek be rajta.A karomnál fogva lökdöstek ki az ajtón.Mimi ellenkezni próbált,de a hajánál kezdték el ráncigálni.Szörnyű volt nézni.
Megint végig mentünk a rohadt szűk,mocskos folyosókon,ameddig Mr.Ryder irodájába nem értünk.Két cicababa(hogy ne nevezzem szebben) lógott rajta ismét.
-Foglaljanak helyet a hölgyek!-villantotta ránk aranyfogait.Megszorítottam Mimi kezét,ezzel jelezve hogy engedelmeskedjen.Leültünk.
-Úgy tűnik,valaki megvásárolná önöket.Az úr pedig Mr.Willburn,egy befolyásos és gazdag ember.Ezentúl az ő tulajdonai lesznek,borsós árat fizetett önökért.
Elfogott a reszketettség.Eladnak?Most?De hiszen majdnem egy napja sem vagyunk itt!Ilyen hamar terjedne a hír?
-Ezt nem teheti!-fakadok ki.
-Már meg is tettem!-mondta vigyorogva,majd elkezdte számlálni a pénzt,amit kapott.
Mimire néztem,ő meg rám.Nem,ezt nem tehetik!
Mr.Ryder kiküldött minket a csatlósaival,köztük Alvin is ott volt.
-Remélem jól fogtok majd szórakozni a csávóval.Rengeteget fizetett értetek,szóval fontosak lehettek.
Megborzongtam.A fejemben már kidolgoztam három menekülési tervet is,de mindegyik kockázatos lett volna.
Kiértünk az épületből.Egy fekete Jeep állt a parkolóban.
Egy ember szállt ki belőle,valószínüleg Willbur.Nem láttuk az arcát,egy sál takarta el.Kezet fogott Ryder csatlósaival,valamit még mondott ott nekik,aztán felénk fordult.Elkezdett a kocsi felé terelni.Rettegtem.Halálosan rettegtem,hogy valami rossz fog történni.
Ahogy beültem a hátsó ülésre,egyből elért a bőgés....
Niall és Ash vigyorgó arca fogadott bent,majd észrevettem Mikeyt is az első ülésen,ahova Mimi ment beülni.Gyorsan bezártam az ajtót,majd Niall nyakába vetettem magam és csak sírtam.Aztán átöleltem Asht is.Úgy tűnt,nem fog egyhamar elengedni.Hosszú percekig csak ölelt,aztán elengedett.
-Hála az égnek,hogy jól vagytok!Mit tett veletek az a pszichopata?
-Nem nyúlt hozzánk.Nem volt alkalma.-suttogtam.Körülnéztem hogy ki vezet.Liam volt az,tehát ő mentett ki minket.
-Köszönjük!-mondta Mimi helyettem is,aki Mikey ölében ült elől.Ez meglepett,mivel azt hittem Mikey kiakad majd vagy valami,de nem.Csak magához szorította Mimit.
-Lelesz csukatva,nyugodjatok meg!-szögezte le Mikey.-Az a mocskos disznó!Szét kellett volna vernem!
-Nyugi Michael!-mondta neki Mimi.
Mikey ránézett.Azt hittem itt a vég.Azt hittem,ismét összevesznek.
De nem így lett.Mikey szorosan átölelte Mimit.
-Én...egy idióta vagyok!-suttogta a lány.
-Mimi...
-Nem!Én...én féltékeny voltam.Aaazt hittem...azt hittem ha Marcusal maradok és elfelejtelek...akkor minden jobb lesz.Én...sose szerettem Marcust...csak téged.Végig téged.Nem vagyok normális...de annyira...-itt sírni kezdett.-...annyira féltem,hogy bárki elvehet tőlem téged,hogy...hogy képes voltam elhinni neki,hogy...
-Szeretlek kicsim!-mondta neki Mikey,majd megcsókolta.-Soha nem hagynálak el egy rajongóért és senki másért sem.Soha!Nagyon szeretlek!-mondta,miközben ismét megcsókolta.-Soha,érted!Ha bármi van...megbeszéljük.Ha bármi miatt félsz...csak szólj nekem.Többet soha ne vesszünk így össze.Szeretlek,oké?
-Én is téged!Nagyon...
Esküszöm elsírtam magam,annyira aranyosak voltak és annyira örültem,hogy semmi gond sincs köztük.
-Liam,te elképesztően bátor voltál!-mondtam neki.
-Köszönöm.Pisztoly is volt nálam,ha netán valami zűr támadt volna.
Bólintottam.
-Cassie...eszméletlenül imádlak.Nagyon okos volt otthagyni a láncot.Egyből rájöttünk.-mondta Ashton.
-Tudtam hogy rájösztök.Sajnálom,hogy eltűntem...
-Hé...-csókolt meg.-A lényeg,hogy semmi bajod sincs!Inkább én sajnálom,hogy szem elől tévesztettelek.
-Nem a te hibád volt.Meggondolatlan voltam és nem szóltam.
-Még szerencse,hogy Cal tudott róla.Lenyomoztuk Mimi telóján hogy hol vagytok.Ezek az infantilis gyökerek elfelejtették széttörni a telefonjaitokat.-nevette el magát.-Amúgy szerintem már a rendőrség is ott van.
-Basszus,most buktattatok le egy emberkereskedelemmel foglalkozó bandát!-mondtam büszkén.
Aztán eszembe jutott valami.
-Liam...letudnál tenni otthon?Mármint anyuéknál.Beszélnem kell velük.
Liam bólintott.
-Én is veled megyek,ne hidd hogy ezek után akár egy percre is egyedül maradsz.-jelentette ki Ashton.
Elmosolyodtam.
Liam kirakott minket a szüleimnél.
-Kicsim,hát jól vagy!-ölelt át anya.-Hála az égnek!
Jól esett,hogy aggódtak értem.
Melissa is otthon volt.Ráadásul Louisal.Picit szarul érzem magam amiatt,hogy nem sokat érdeklődöm a kapcsolatuk felöl.
-Apa...Elmondanád...hogy mi ez az egész?Nem ez az első eset,hogy megpróbálnak elrabolni.
Apa sóhajtott egyet.
-Egyszer ennek a napnak is elkellett jönnie.Üljetek le és mindent elmesélek.
Engedelmeskedtünk.Régen nem láttam én feszültnek apát,így ez kissé fura volt.
-Régen történt ez már...pontosabban 20 éve,még Melissa születése előtt.Én egy...egy maffiabandához tartoztam,akik pénzhamisítással és egyébb ilyen dolgokkal foglalkoztak.Én voltam az úgymond "festő",egyike a legtehetségesebb pénzhamisítoknak és a főnők egyik nagy kedvencének.
-Apa...A főnőköd neve véletlenül nem egy bizonyos Mr.Ryder?-kérdeztem.
-De igen!-kerekedtek el apa szemei.-Csak nem ő rabolt el?
-De igen.-jelentettem ki.-De ne aggódj.Azt hiszem,épp letartóztatják őket.
-Sikerült elkapniuk?Mégis hogyan?
-Hosszú sztori.Először fejezd be a tiédet!Hogy hagytad ezt az egészet abba?
Apa anyára nézett,aki elmosolyodott és bólintott.
-Anyátok miatt.-felelte.-Az úgy volt,hogy mint ahogy azt már tudhatod,Ryder emberkereskedelemmel is foglalkozott.Ő rabolta el az édesanyátokat is és hozta be hozzánk.Nagyon rosszul bántak vele bent és folyton bántották.Még én is.Egy nap viszont valami miatt elbeszélgettem vele és rájöttem...hogy nem olyan,mint amilyennek képzeltem.Beleszerettem és...elszöktem vele.New Yorkba.Ryder azóta nem zaklatott minket.Azt gondoltam,hogyha visszatérek Ausztráliába,békén fog hagyni.Hatalmasat tévedtem.Sajnálom kicsim.
-Semmi gond apa.A barátaimnak köszönheted,hogy megmenekültem.
-Köszönöm.-nézett rá apa,Ashtonra.
-Bármikor megtenném mégegyszer.-mosolyodott el Ashton.
-Melissa.Fent hagytam a telefonomat.Lehozod nekem?-kérdezte Louis.
-Persze.-bólintott Melissa,majd elment.
-Holnap délután öt órakor,a tenger part keleti részén tartunk egy kis partit.-mondta Louis.-Szeretném,ha eljönnétek,egy meglepetéssel készülök.De Melissának egy szót se.
Mindannyian bólintottunk.
-Apa...mi most visszamegyünk Ashtonékhoz.
-Rendben.-bólintott apám,majd átölelt.-Vigyázzatok magatokra!
Ashtonnal kimentünk a házból,majd megfogtuk a legközelebbi taxit.
-Mikor lesz már vége a sok izgalomnak?-kérdeztem nevetve.
-Azt hiszem soha!-nevetett Ashton is,majd megcsókolt.

Taken...

Egy fura helyen ébredtem.A fejem lüktetett.Mellettem Mimi ült a sarokba csendesen,fejét a térdén pihentetve.
-Az én hibám Cassie...nem kellett volna bíznom Marcusban.-suttogta.
-Mimi...
-Sajnálom...nagyon sajnálom...
-Mimi...
-Bocsáss meg Cassie.Én nem akartam veled összeveszni.Te vagy a legjobb barátnőm,amióta élek.Sose volt egy olyan barátnőm aki mindig mellettem állt.Te vagy az első...és én még ezt a barátságot is elszúrtam!
-Ez nem igaz!Én nem haragszom rád!
-Ez az idióta Marcus!!!-vette le a gyűrűjét és dobta a sarokba.-Persze hogy szeretem Michaelt.Őrülten.Hülye vagyok.De tudod ez a Marcus...ő annyira...
-Elcsavarta a fejed azokkal a szép dolgokkal amiket mondott?-kérdeztem.
-Pontosan.-szipogott Mimi,én meg átöleltem.-Sajnálom.
-Semmi baj Mimi.Nyugodj meg,kérlek...
Ekkor kinyílt az ajtó és egy srác lépett be rajta.
-Nocsak!-lepődött meg és egyenesen rám nézett.
-Alvin?-kerekedett el a szemem.
-Ismered?-kérdezte Mimi.
-Persze hogy ismerem.Ez a köcsög próbált meg elrabolni,de Ashton megmentett.-álltam fel.
-Köcsög?-nevette el magát.-Szebben is beszélhetnél velem Cassie!Vagy talán szólíthatlak Cassandra Marie Fallawaynak?A híres bankár lánya?Kész főnyeremény vagy,még Miminél is többet érsz.-nevette el magát.
-Ezt meg hogy érted?
-Majd mindent megtudtok a maga idejében!-mosolyodott el.-De most...-kapta el a karom-...velem jöttök.
-Ne érj hozzám!-téptem ki a karomat idegesen.
-Jobb lesz ha befogod Cassie,mert még a végén belevágok véletlenül a szép kicsi arcocskádba!-fenyegetőzött,majd kilökött az ajtón.-Mr.Ryder már vár!
-Ki az a Mr.Ryder?-kérdeztem.
-Néhány pillanat és megtudod!-vigyorodott el Alvin.
Fogalmam sem volt,hogy hol vagyunk.Alvin végigvezetett minket pár szűk,mocskos és büdös folyósón,amitől olyan érzésem lett,mintha egy kanálisban lennék.Ahogy végighaladtunk,mindenki minket bámult.Voltak ott hatalmas,kigyúrt és tetkós csávók,nyafogos kis cicababák,no meg az ilyen tipikus menő csávók,aranyfogakkal meg ékszerekkel.
Alvin megállt egy ajtó előtt és kettőt kopogott.
-Szabad!-hallottunk meg egy rekedtes hangot.
Alvin benyitott és belökött az ajtón.
Bent egy fura parfümillat csapta meg az orromat és ami először feltűnt az az volt,hogy minden aranyozott,a festményetől kezdve az utolsó teáscsészéig.A szoba közepén egy asztal állt,amely mögött egy fura csávó ült,rajta pedig két cicababa lógott.
Ahogy meglátott minket,egyből felcsillant a szeme és odajött hozzánk.
Megfogta az arcomat és szemügyre vette.Idegesen csaptam le a kezét,mire ő elnevette magát.
-Tiszta apja.-jelentette ki.-Üdvözlöm Miss Fallaway,valószínüleg ön nem ismer engem.
-Nem.És nem is szeretném megismerni.-jelentem ki.
-Micsoda udvariatlanság!Az apád szebben is megtaníthatott volna beszélni...nem gondolod?
-Térjen már a lényegre!Mit akar tőlünk?-fakadok ki.
Elmosolyodik.
-Egyszerű.Emberkereskedelmet folytatok.Ha valaki megvesz tikteket,eladlak és egy csomó pénzem lesz.És mivel te egy Fallaway vagy ő meg egy Lancaster...szép summát kapok értetek!
Szemem tágra nyílik és érzem,hogy a szívem egyre gyorsabban kezd el verni...Nem hiszem el.Nem hiszem el...


*Ashton*
-Hívom a rendőrséget!-jelentettem ki,miután Calum ideadta nekem a Cassie nyakláncát,amit a földön talált.

-Várj!Mi lenne ha őket nem kevernénk bele?-kérdezi Michael.
-És mégis hogy találjuk meg mi?Az én hibám hogy szem elől tévesztettem!-fogtam meg idegesen a fejemet.
-Igazából...az én hibám volt.-mondja Calum.-Megláttam...Megláttam Mimit és azt a Marcus csávót és szóltam Cassienek,ő meg odament hozzájuk.-csóválta meg a fejét.
-Itt volt...Mimi?-kérdezte Michael.-Akkor egyszerű a dolog.Hívjuk fel őt!
Elkezdtem tárcsázni Mimi számát,de ki se csengett.
-Sose hagyja a telefonját lezárva.-mondta Michael.-Ellenőrizzük le Mimi híváslistáját.Talán valami baj van...

*

Megtudtuk,hogy tényleg baj van.Lenyomoztuk Mimi telefonját amibe egy mikrochip van beépítve és kiderült,hogy a város legveszélyesebb helyén tartozkodik azzal a Marcusal és hogy Cassie is velük van.

-Mostmár komolyan hívjuk a rendőröket!-kérleltem a többieket.

-Nem.Van egy sokkal jobb tervem!-vigyorodott el Luke.-De előbb fel kell hívnom Liamet.

*Cassie*
Elkapott a nevetés.Tudom,hogy nem kellene,de valahogy mégis nevetésre késztet ez az egész helyzet.Végül csak elraboltak,mintha valami sorsom lenne vagy ilyesmi.
Nem akarom,hogy eladjanak.Nem vagyok és nem is szeretnék senki rabszolgája lenni.
Hiányzik Ashton.Meggondolatlan voltam,szólnom kellett volna neki hogy elmegyek.Mondjuk,legalább Calum tudott róla,szóval nem aggódom emiatt.
-Mimi...-szólítottam meg.-Hol ismerted meg ezt a Marcust?
-Egy bulin.Vagyis egy festménykiállítás utáni bulin.Jól eldumáltam vele és megtetszett.De nem úgy mint Michael és ezzel én is tisztában voltam végig,csak próbáltam bebeszélni magamnak hogy szeretem Marcust.De Michaelnél senki sem jobb nekem...Nem is tudom hogy lehettem ilyen idióta.-suttogta.
-A jóhír az,hogyha kijutunk innen,akkor újra együtt lehettek.-mosolyodtam el.
-Nem.Michael nem fog nekem megbocsájtani...
-Már hogyne bocsájtana meg.Szeret téged!
-Úgy gondolod?
-Hogy úgy gondolom-e?-nevetem el magam.-Tudom.Én voltam ott vele és láttam hogyan viselkedett egy egész héten keresztül.Még nem láttam srácot szerelmi bánatban,de ő megviselt nagyon.
-És ez csak az én hibám!-kiáltotta el magát Mimi.-Hogy süllyedhettem idáig?
-Csak bizonytalan voltál,ennyi.-mondom.
-Szerinted valaha is újraláthatom?-kérdezte.
-Persze,mert megfognak találni minket.Ledobtam a nyakláncomat és ha azt megtalálták,akkor már biztosan keresnek.
-Reméljük.-mondta Mimi.
Közben beesteledett én meg elálmosodtam.
Ashton...remélem hamar megtaláltok bennünket...

Sziasztok!Tudom,kicsit rövid lett,de csak ennyi tellett ki belőlem.Remélem azért tetszett!:)

What...?

Ez a hét úgy telt el,hogy ennél rosszabb már nem is lehetett...
Mikey teljesen kivolt készülve idegileg és legalább nyolc hatalmas fagyis dobozt találtam a szobájában amikor átmentem hozzá.
Felhívtam Mimit,de neki esze ágában sem volt felvenni a telefont,még nekem sem.
Leslie és Niall között még mindig nem történt semmi érdemleges,Leslie sem hívott azóta és Niallal sem beszéltem.
Nagyon úgy néz ki,hogy Delly is lekoptatja Calumot,mert egyszer sem ment el a találkájukra.Mondjuk Delly a tipikus olyan csaj,akinek senki sem felel meg...
Egyszóval mindenki "depizett".Kivéve én,Ashton és Luke.
-Rángassuk ki onnan!-javasolta Luke az egyik reggel,amikor hárman ültünk az asztalnál és Michaelról beszélgettünk.
-Tönkreteszi magát.-sóhajtott Ash.-Tényleg tenni kéne valamit.
-Dumálnom kéne Mimivel.-javasoltam.
-És szerinted meggondolja magát?-kérdezte Luke.
-Még mindig szereti Mikeyt.Szóval reménykedem.
-Amúgy is...ki ez a gyerek akivel randizgatni akar?-tűnődött el Ashton.
-Nem ismerem.-válaszoltam.
-'Reggelt emberek.-jött ki álmosan Calum és ült le közénk.
-Neked is.-válaszoltuk egyszerre.
-Mi ez a nyomorék hangulat?
-Aggódunk Michaelért.-mondtam.
-És értem nem?-kérdezte megsértett hangon.
-Érted is.-sóhajtott Luke.-Mindenkiért akinek szerelmi drámája van.
-Kikéne mennünk valahová az összesen.-javasolta Ash.
-Jó ötlet.-egyezett bele Calum,majd rágni kezdte az almát ami a kezében volt.
-Kocsikázzunk ki valami piknikhelyre.-mondtam.
-Parkozzunk.Ez jó!-mondta Luke.
-Megyek,összekapom Mikeyt!-álltam fel,majd sétáltam ki az ajtón.-Amúgy Calum...-tértem vissza.-Jó a Hello Kitty-s boxered!-nevettem el magam,majd felszaladtam a lépcsőn.
-Michael!-dörömböltem az ajtón.-Kérlek adj valami életjelet!
Erre egy morgást hallottam.
-Ez is megteszi.-nyitottam be a szobába.-Te jó ég!-kiáltottam el magam a hatalmas rumli láttán.Odasétáltam az ablakhoz és elhúztam a függönyt.
-Cassie,hagyj!-temette az arcát a párnájába.
Kinyitottam az ablakot is.
-Te nem érzed milyen bűz van itt?
-A szívem bűzölög...-mondta.
-De költői vagy ma!-forgattam meg a szemeimet.-Kelj fel,megyünk piknikezni!
-Úgy érted hogy ti mentek.Én innen ki nem mozdulok!
Azzal a lendülettel lehúztam róla a takarót,de vissza is tettem rá.
-Jézusom!Meztelen vagy?!
-Nem érdekel Cassie...
-Tessék,vedd fel!-dobtam oda neki egy tiszta boxert a fiókjából,amit szerencsére felvett.
-Most pedig zuhanyozz le,kikészítem a ruháidat és addig összeszedem a szobádat!Nincs apelláta!-toltam be a fürdőbe,majd kezdtem neki a takarításnak.
Épp befejeztem,mire kijött.
-Cassie.Muszáj?-kérdezte.
-A barátaid vagyunk,Mikey.És aggódunk.Persze,hogy muszáj.Nem akarlak szomorúnak látni,oké?-öleltem át.
-Jó.-bólintott.-Köszi,hogy takarítottál!
-Szivesen.-mosolyodtam el.
Lementünk a lépcsőn ahol a fiúk már bevoltak pakolva és indulásra készen.Még egyszer felszaladtam a lépcsőn,hogy gyorsan átöltözzek.Amikor leszaladtam,Luke próbálta betuszkolni Calumot az anyósülésre.Én hátra kerültem Ashton és Mikey közé.
-Gyönyörű vagy,mint mindig!-puszilt meg Ash.
-Köszi.-öleltem át.
Lukenak végül sikerült elintéznie Calumot és elindultunk.
Kicsit hosszúra sikeredett a kocsikázás mire kaptunk egy nyugis helyet,ahol minden rajongómentes.
-Woo,de szép idő van!-kiáltotta el magát Luke amikor kiszállt a kocsiból és elkezdett rohangálni.
-Várj meg idióta!-szaladtam utána és a hátára ugrottam.
-Cassie,lefogunk esni!-figyelmeztetett,amikor már épp zuhantunk lefele a földre.
-Erre én is rájöttem.-mondtam nevetve miközben felkászálódtam.
Ashtonnal kitettünk mindent a fűbe.Közben Michael is kiszállt a kocsiból és valami köveket hajított egy patakba.
-Calum!Kifelé!-húzogatta Luke.-Esküszöm,még ha Mikey lennél akkor megérteném a viselkedésedet,de így...
-Jól van!-szállt ki végül Calum.
*
A napot hülyéskedéssel töltöttük el.Még sikerült Mikeyt is megmosolyogtatnunk,ami azért nem volt semmi.
Már esteledett,amikor elkocsikáztunk egy dombra,ahol belehetett látni az egész várost.A fények és a hangulat...nagyon jó volt.
-Hé Cherry...-szólított meg Mikey.-Köszi...hogy kirángattál.


-Máskor is!-nevettem el magam.-Jobban érzed magad?
-Sokkal jobban.-mosolyodott el.
Ezek után úgy gondoltam,hogy ez a nap tökéletes lesz és hogy semmi sem ronthatja el.
Hatalmasat tévedtem.
-Cassie.Nézd!-mutatott valamit Calum.
-Tőlünk nem messze Mimi sétálgatott egy sráccal.Gondolom Marcus lehetett.
-Odamegyek még mielőtt észrevenné Michael.-mondtam Calumnak,majd felálltam és lassan elindultam Mimiék felé.
-Miért csinálod ezt?-szólítottam meg köszönés nélkül.
-Szia,Marcus vagyok!-mosolyodott el a fiú Mimi mellett.-Bemutatod nekem?
-Cassie,ő itt Marcus Redley.Marcu,ő itt Cassie Fallaway.És nem értem mire célzol.-fordult hozzám Mimi.
-Pontosan tudod.Miért csinálod ezt?Tudom,hogy szereted Mikeyt...akkor minek vagy vele?-mutattam Marcusra.
-Ki az a Mikey?-kérdezte Marcus.
-Egy senki,ne aggódj!-puszilta meg Mimi a srácot.
-Ne.Ezt nem hiszem el...hogy lehetsz ilyen Mimi?Megvagy huzatva?Alig szakítottál Mikeyval!Én nem ilyennek ismerlek!
-Hát akkor nem ismersz eléggé.Michael már csak a múltam,érted?Marcus a jövőm.Nézd!-mutatott az ujjára.-Eljegyeztük egymást.
Elkerekedett szemekkel bámultam a gyűrűre.
-Kicsim...sürgős hívásom van.Odébb megyek egy picit,addig beszéljétek meg.-puszilta meg a srác,majd elment.
-Ezt te sem gondolod komolyan Mimi...mondd hogy nem gondolod komolyan.
-De igen.Marcus olyat tud nyújtani nekem,amit Michael soha.Marcus mellett nem érzem úgy,hogy a pasimat bármelyik lány a világon egy szempillantás alatt eltudja venni.
-Nem vagy túl rajta és ezt te is tudod...-suttogtam.
-Mit tudsz te?Semmit,Cassie!Amúgy sincs közöd az egészhez.
-De igenis közöm van!Te és Mikey...mindketten a barátaim vagytok!Az a srác tönkreteszi magát miattad,ma előszőr mozdult ki a házból amióta csak úgy faképnél hagytad egy holmi...Marcus miatt.És eljegyzés?Mióta ismered a csávót,maximum egy hónapja?
-Ha annyira érdekel,már három hónapja ismerem!És nagyon aranyos srá...
Mimi nem tudta befejezni a mondatot,mert valaki leütötte hátulról.Elkerekedett szemekkel néztem az illetőt,aki fekete maszkot viselt.Megpróbáltam elrohanni,de esélyem sem volt.Leütni nem tudott,viszont a számat bekötötte egy rongyal.Viaskodtam ahogy tudtam,de csak annyit sikerült elérnem,hogy leessen a maszkja.Marcus.Nem az akinek mutatta magát...Gondolhattam volna!
Egy tűszúrást éreztem meg a nyakamnál és éreztem,hogy hamarosan nem tudom majd visszatartani az éberségemet.Utolsó erőmmel annyit sikerült tennem,hogy leszedjem a nyakamból a Fall Out Boy-os nyakláncomat és a földre dobnom.Ashton venni fogja az adást,tudom.És ha ő nem is,akkor Luke biztosan.Megfognak találni...Tudom,hogy megtalálnak.


Sziasztok!Sajnálom hogy csak most hoztam az új részt,de nem igazán volt időm írni.Azért remélem jó lett!:)