Taken...

Egy fura helyen ébredtem.A fejem lüktetett.Mellettem Mimi ült a sarokba csendesen,fejét a térdén pihentetve.
-Az én hibám Cassie...nem kellett volna bíznom Marcusban.-suttogta.
-Mimi...
-Sajnálom...nagyon sajnálom...
-Mimi...
-Bocsáss meg Cassie.Én nem akartam veled összeveszni.Te vagy a legjobb barátnőm,amióta élek.Sose volt egy olyan barátnőm aki mindig mellettem állt.Te vagy az első...és én még ezt a barátságot is elszúrtam!
-Ez nem igaz!Én nem haragszom rád!
-Ez az idióta Marcus!!!-vette le a gyűrűjét és dobta a sarokba.-Persze hogy szeretem Michaelt.Őrülten.Hülye vagyok.De tudod ez a Marcus...ő annyira...
-Elcsavarta a fejed azokkal a szép dolgokkal amiket mondott?-kérdeztem.
-Pontosan.-szipogott Mimi,én meg átöleltem.-Sajnálom.
-Semmi baj Mimi.Nyugodj meg,kérlek...
Ekkor kinyílt az ajtó és egy srác lépett be rajta.
-Nocsak!-lepődött meg és egyenesen rám nézett.
-Alvin?-kerekedett el a szemem.
-Ismered?-kérdezte Mimi.
-Persze hogy ismerem.Ez a köcsög próbált meg elrabolni,de Ashton megmentett.-álltam fel.
-Köcsög?-nevette el magát.-Szebben is beszélhetnél velem Cassie!Vagy talán szólíthatlak Cassandra Marie Fallawaynak?A híres bankár lánya?Kész főnyeremény vagy,még Miminél is többet érsz.-nevette el magát.
-Ezt meg hogy érted?
-Majd mindent megtudtok a maga idejében!-mosolyodott el.-De most...-kapta el a karom-...velem jöttök.
-Ne érj hozzám!-téptem ki a karomat idegesen.
-Jobb lesz ha befogod Cassie,mert még a végén belevágok véletlenül a szép kicsi arcocskádba!-fenyegetőzött,majd kilökött az ajtón.-Mr.Ryder már vár!
-Ki az a Mr.Ryder?-kérdeztem.
-Néhány pillanat és megtudod!-vigyorodott el Alvin.
Fogalmam sem volt,hogy hol vagyunk.Alvin végigvezetett minket pár szűk,mocskos és büdös folyósón,amitől olyan érzésem lett,mintha egy kanálisban lennék.Ahogy végighaladtunk,mindenki minket bámult.Voltak ott hatalmas,kigyúrt és tetkós csávók,nyafogos kis cicababák,no meg az ilyen tipikus menő csávók,aranyfogakkal meg ékszerekkel.
Alvin megállt egy ajtó előtt és kettőt kopogott.
-Szabad!-hallottunk meg egy rekedtes hangot.
Alvin benyitott és belökött az ajtón.
Bent egy fura parfümillat csapta meg az orromat és ami először feltűnt az az volt,hogy minden aranyozott,a festményetől kezdve az utolsó teáscsészéig.A szoba közepén egy asztal állt,amely mögött egy fura csávó ült,rajta pedig két cicababa lógott.
Ahogy meglátott minket,egyből felcsillant a szeme és odajött hozzánk.
Megfogta az arcomat és szemügyre vette.Idegesen csaptam le a kezét,mire ő elnevette magát.
-Tiszta apja.-jelentette ki.-Üdvözlöm Miss Fallaway,valószínüleg ön nem ismer engem.
-Nem.És nem is szeretném megismerni.-jelentem ki.
-Micsoda udvariatlanság!Az apád szebben is megtaníthatott volna beszélni...nem gondolod?
-Térjen már a lényegre!Mit akar tőlünk?-fakadok ki.
Elmosolyodik.
-Egyszerű.Emberkereskedelmet folytatok.Ha valaki megvesz tikteket,eladlak és egy csomó pénzem lesz.És mivel te egy Fallaway vagy ő meg egy Lancaster...szép summát kapok értetek!
Szemem tágra nyílik és érzem,hogy a szívem egyre gyorsabban kezd el verni...Nem hiszem el.Nem hiszem el...


*Ashton*
-Hívom a rendőrséget!-jelentettem ki,miután Calum ideadta nekem a Cassie nyakláncát,amit a földön talált.

-Várj!Mi lenne ha őket nem kevernénk bele?-kérdezi Michael.
-És mégis hogy találjuk meg mi?Az én hibám hogy szem elől tévesztettem!-fogtam meg idegesen a fejemet.
-Igazából...az én hibám volt.-mondja Calum.-Megláttam...Megláttam Mimit és azt a Marcus csávót és szóltam Cassienek,ő meg odament hozzájuk.-csóválta meg a fejét.
-Itt volt...Mimi?-kérdezte Michael.-Akkor egyszerű a dolog.Hívjuk fel őt!
Elkezdtem tárcsázni Mimi számát,de ki se csengett.
-Sose hagyja a telefonját lezárva.-mondta Michael.-Ellenőrizzük le Mimi híváslistáját.Talán valami baj van...

*

Megtudtuk,hogy tényleg baj van.Lenyomoztuk Mimi telefonját amibe egy mikrochip van beépítve és kiderült,hogy a város legveszélyesebb helyén tartozkodik azzal a Marcusal és hogy Cassie is velük van.

-Mostmár komolyan hívjuk a rendőröket!-kérleltem a többieket.

-Nem.Van egy sokkal jobb tervem!-vigyorodott el Luke.-De előbb fel kell hívnom Liamet.

*Cassie*
Elkapott a nevetés.Tudom,hogy nem kellene,de valahogy mégis nevetésre késztet ez az egész helyzet.Végül csak elraboltak,mintha valami sorsom lenne vagy ilyesmi.
Nem akarom,hogy eladjanak.Nem vagyok és nem is szeretnék senki rabszolgája lenni.
Hiányzik Ashton.Meggondolatlan voltam,szólnom kellett volna neki hogy elmegyek.Mondjuk,legalább Calum tudott róla,szóval nem aggódom emiatt.
-Mimi...-szólítottam meg.-Hol ismerted meg ezt a Marcust?
-Egy bulin.Vagyis egy festménykiállítás utáni bulin.Jól eldumáltam vele és megtetszett.De nem úgy mint Michael és ezzel én is tisztában voltam végig,csak próbáltam bebeszélni magamnak hogy szeretem Marcust.De Michaelnél senki sem jobb nekem...Nem is tudom hogy lehettem ilyen idióta.-suttogta.
-A jóhír az,hogyha kijutunk innen,akkor újra együtt lehettek.-mosolyodtam el.
-Nem.Michael nem fog nekem megbocsájtani...
-Már hogyne bocsájtana meg.Szeret téged!
-Úgy gondolod?
-Hogy úgy gondolom-e?-nevetem el magam.-Tudom.Én voltam ott vele és láttam hogyan viselkedett egy egész héten keresztül.Még nem láttam srácot szerelmi bánatban,de ő megviselt nagyon.
-És ez csak az én hibám!-kiáltotta el magát Mimi.-Hogy süllyedhettem idáig?
-Csak bizonytalan voltál,ennyi.-mondom.
-Szerinted valaha is újraláthatom?-kérdezte.
-Persze,mert megfognak találni minket.Ledobtam a nyakláncomat és ha azt megtalálták,akkor már biztosan keresnek.
-Reméljük.-mondta Mimi.
Közben beesteledett én meg elálmosodtam.
Ashton...remélem hamar megtaláltok bennünket...

Sziasztok!Tudom,kicsit rövid lett,de csak ennyi tellett ki belőlem.Remélem azért tetszett!:)