Escape...

Reggel hangokra ébredtem fel.
-Nem lesz semmi baj!-nyugtattam a mellettem halkan zokogó Mimit.-Michael hamarosan itt lesz!
-És ha...mégsem?Mi lesz ha őt is bántják?Vagy ha megölik?
-Erre még csak ne is gondolj!Michael nem az a gyenge srác,tudod jól...ráadásul Luke,Calum és Ash is vele jön biztosan.
-Rendben.-szipogott még egy párat.
Igen,lehet,hogy csak álltatom magam.Lehet,hogy nem találnak meg és örökre ide leszünk bezárva.Miért kellett velünk történnie ennek?
Fél óra múlva kicsapódott az ajtó és Mr.Ryder csatlósai jöttek be rajta.A karomnál fogva lökdöstek ki az ajtón.Mimi ellenkezni próbált,de a hajánál kezdték el ráncigálni.Szörnyű volt nézni.
Megint végig mentünk a rohadt szűk,mocskos folyosókon,ameddig Mr.Ryder irodájába nem értünk.Két cicababa(hogy ne nevezzem szebben) lógott rajta ismét.
-Foglaljanak helyet a hölgyek!-villantotta ránk aranyfogait.Megszorítottam Mimi kezét,ezzel jelezve hogy engedelmeskedjen.Leültünk.
-Úgy tűnik,valaki megvásárolná önöket.Az úr pedig Mr.Willburn,egy befolyásos és gazdag ember.Ezentúl az ő tulajdonai lesznek,borsós árat fizetett önökért.
Elfogott a reszketettség.Eladnak?Most?De hiszen majdnem egy napja sem vagyunk itt!Ilyen hamar terjedne a hír?
-Ezt nem teheti!-fakadok ki.
-Már meg is tettem!-mondta vigyorogva,majd elkezdte számlálni a pénzt,amit kapott.
Mimire néztem,ő meg rám.Nem,ezt nem tehetik!
Mr.Ryder kiküldött minket a csatlósaival,köztük Alvin is ott volt.
-Remélem jól fogtok majd szórakozni a csávóval.Rengeteget fizetett értetek,szóval fontosak lehettek.
Megborzongtam.A fejemben már kidolgoztam három menekülési tervet is,de mindegyik kockázatos lett volna.
Kiértünk az épületből.Egy fekete Jeep állt a parkolóban.
Egy ember szállt ki belőle,valószínüleg Willbur.Nem láttuk az arcát,egy sál takarta el.Kezet fogott Ryder csatlósaival,valamit még mondott ott nekik,aztán felénk fordult.Elkezdett a kocsi felé terelni.Rettegtem.Halálosan rettegtem,hogy valami rossz fog történni.
Ahogy beültem a hátsó ülésre,egyből elért a bőgés....
Niall és Ash vigyorgó arca fogadott bent,majd észrevettem Mikeyt is az első ülésen,ahova Mimi ment beülni.Gyorsan bezártam az ajtót,majd Niall nyakába vetettem magam és csak sírtam.Aztán átöleltem Asht is.Úgy tűnt,nem fog egyhamar elengedni.Hosszú percekig csak ölelt,aztán elengedett.
-Hála az égnek,hogy jól vagytok!Mit tett veletek az a pszichopata?
-Nem nyúlt hozzánk.Nem volt alkalma.-suttogtam.Körülnéztem hogy ki vezet.Liam volt az,tehát ő mentett ki minket.
-Köszönjük!-mondta Mimi helyettem is,aki Mikey ölében ült elől.Ez meglepett,mivel azt hittem Mikey kiakad majd vagy valami,de nem.Csak magához szorította Mimit.
-Lelesz csukatva,nyugodjatok meg!-szögezte le Mikey.-Az a mocskos disznó!Szét kellett volna vernem!
-Nyugi Michael!-mondta neki Mimi.
Mikey ránézett.Azt hittem itt a vég.Azt hittem,ismét összevesznek.
De nem így lett.Mikey szorosan átölelte Mimit.
-Én...egy idióta vagyok!-suttogta a lány.
-Mimi...
-Nem!Én...én féltékeny voltam.Aaazt hittem...azt hittem ha Marcusal maradok és elfelejtelek...akkor minden jobb lesz.Én...sose szerettem Marcust...csak téged.Végig téged.Nem vagyok normális...de annyira...-itt sírni kezdett.-...annyira féltem,hogy bárki elvehet tőlem téged,hogy...hogy képes voltam elhinni neki,hogy...
-Szeretlek kicsim!-mondta neki Mikey,majd megcsókolta.-Soha nem hagynálak el egy rajongóért és senki másért sem.Soha!Nagyon szeretlek!-mondta,miközben ismét megcsókolta.-Soha,érted!Ha bármi van...megbeszéljük.Ha bármi miatt félsz...csak szólj nekem.Többet soha ne vesszünk így össze.Szeretlek,oké?
-Én is téged!Nagyon...
Esküszöm elsírtam magam,annyira aranyosak voltak és annyira örültem,hogy semmi gond sincs köztük.
-Liam,te elképesztően bátor voltál!-mondtam neki.
-Köszönöm.Pisztoly is volt nálam,ha netán valami zűr támadt volna.
Bólintottam.
-Cassie...eszméletlenül imádlak.Nagyon okos volt otthagyni a láncot.Egyből rájöttünk.-mondta Ashton.
-Tudtam hogy rájösztök.Sajnálom,hogy eltűntem...
-Hé...-csókolt meg.-A lényeg,hogy semmi bajod sincs!Inkább én sajnálom,hogy szem elől tévesztettelek.
-Nem a te hibád volt.Meggondolatlan voltam és nem szóltam.
-Még szerencse,hogy Cal tudott róla.Lenyomoztuk Mimi telóján hogy hol vagytok.Ezek az infantilis gyökerek elfelejtették széttörni a telefonjaitokat.-nevette el magát.-Amúgy szerintem már a rendőrség is ott van.
-Basszus,most buktattatok le egy emberkereskedelemmel foglalkozó bandát!-mondtam büszkén.
Aztán eszembe jutott valami.
-Liam...letudnál tenni otthon?Mármint anyuéknál.Beszélnem kell velük.
Liam bólintott.
-Én is veled megyek,ne hidd hogy ezek után akár egy percre is egyedül maradsz.-jelentette ki Ashton.
Elmosolyodtam.
Liam kirakott minket a szüleimnél.
-Kicsim,hát jól vagy!-ölelt át anya.-Hála az égnek!
Jól esett,hogy aggódtak értem.
Melissa is otthon volt.Ráadásul Louisal.Picit szarul érzem magam amiatt,hogy nem sokat érdeklődöm a kapcsolatuk felöl.
-Apa...Elmondanád...hogy mi ez az egész?Nem ez az első eset,hogy megpróbálnak elrabolni.
Apa sóhajtott egyet.
-Egyszer ennek a napnak is elkellett jönnie.Üljetek le és mindent elmesélek.
Engedelmeskedtünk.Régen nem láttam én feszültnek apát,így ez kissé fura volt.
-Régen történt ez már...pontosabban 20 éve,még Melissa születése előtt.Én egy...egy maffiabandához tartoztam,akik pénzhamisítással és egyébb ilyen dolgokkal foglalkoztak.Én voltam az úgymond "festő",egyike a legtehetségesebb pénzhamisítoknak és a főnők egyik nagy kedvencének.
-Apa...A főnőköd neve véletlenül nem egy bizonyos Mr.Ryder?-kérdeztem.
-De igen!-kerekedtek el apa szemei.-Csak nem ő rabolt el?
-De igen.-jelentettem ki.-De ne aggódj.Azt hiszem,épp letartóztatják őket.
-Sikerült elkapniuk?Mégis hogyan?
-Hosszú sztori.Először fejezd be a tiédet!Hogy hagytad ezt az egészet abba?
Apa anyára nézett,aki elmosolyodott és bólintott.
-Anyátok miatt.-felelte.-Az úgy volt,hogy mint ahogy azt már tudhatod,Ryder emberkereskedelemmel is foglalkozott.Ő rabolta el az édesanyátokat is és hozta be hozzánk.Nagyon rosszul bántak vele bent és folyton bántották.Még én is.Egy nap viszont valami miatt elbeszélgettem vele és rájöttem...hogy nem olyan,mint amilyennek képzeltem.Beleszerettem és...elszöktem vele.New Yorkba.Ryder azóta nem zaklatott minket.Azt gondoltam,hogyha visszatérek Ausztráliába,békén fog hagyni.Hatalmasat tévedtem.Sajnálom kicsim.
-Semmi gond apa.A barátaimnak köszönheted,hogy megmenekültem.
-Köszönöm.-nézett rá apa,Ashtonra.
-Bármikor megtenném mégegyszer.-mosolyodott el Ashton.
-Melissa.Fent hagytam a telefonomat.Lehozod nekem?-kérdezte Louis.
-Persze.-bólintott Melissa,majd elment.
-Holnap délután öt órakor,a tenger part keleti részén tartunk egy kis partit.-mondta Louis.-Szeretném,ha eljönnétek,egy meglepetéssel készülök.De Melissának egy szót se.
Mindannyian bólintottunk.
-Apa...mi most visszamegyünk Ashtonékhoz.
-Rendben.-bólintott apám,majd átölelt.-Vigyázzatok magatokra!
Ashtonnal kimentünk a házból,majd megfogtuk a legközelebbi taxit.
-Mikor lesz már vége a sok izgalomnak?-kérdeztem nevetve.
-Azt hiszem soha!-nevetett Ashton is,majd megcsókolt.